Csak szépen lassan lépésről lépésre...

Egy hónapja dolgozik bennem a 10. adag Spinraza amire rágyúrtam néhány alkalom úszással. Határozottan azt érzem, hogy az úszás nagyon jó hatással van rám. Ráadásul sikerült "bevenni" Győrben az Aqua Sportközpontot is. Korábban még nem voltam hasonló uszodában, de teljesen magával ragadott az egész létesítmény. Kezdve azzal, hogy az akadálymentességet olyannyira szem előtt tartották a kialakításnál, hogy a mozgáskorlátozott öltözőbe "lépve" szó szerint leesett az állam. Nagyon sok hely van annak érdekében, hogy a kerekesszékkel nyugodtan forgolódjak és a fürdő és mellékhelyiség kialakítás is hibátlan. Szóval már itt csillagos 5-öst szavaztunk a helynek, pedig ekkor még medence közelében sem voltunk. A medencetérbe érve aztán újabb "hűűűűűha" következett. Megkerestük az úszómestert, aki azonnal ugrott és a raktárból elő csalogatta az emelőt amivel beraktak a medencébe. Azt tudni kell, hogy ezt megelőzően a Rába Quelle kis medencéje volt a mérce úszás terén. Abban egész jól elvoltam és be tudtam osztani az erőmet. Ezzel szemben az Aqua Sportban az 50m-es medencéje elsőre nagy falatnak bizonyult, de nyilván hajtott a bizonyítási vágy és a kíváncsiság, hogy "Ezt Balu hogy fogja bírni"? Jelentem jól vizsgáztam, ugyanis nem fogott ki rajtam az 50m. Rendszeres látogatója leszek a helynek és a következő alkalommal már egy kis bemelegítés után időt is akarok mérni amit a későbbiekben rendszeresen meg fogok ismételni és összevetem a korábbi mérésekkel 🤭😁

Ami még egy kis plusz volt, hogy augusztus első harmadában kicseréltünk néhány bútort a szobában ami magával hozott némi extra ténykedést. Lapra szerelt IKEA bútorokat kellett összerakni amiből természetesen én is kivettem a részem. Legalábbis nagyon igyekeztem nem csak ülni (mármint de... végig ültem 😂), hanem dolgos kezekkel besegíteni a szerelésbe. Az első este Berci barátunk kelt a segítségünkre és összeraktuk az íróasztalt, egy nagyobb és egy kisebb méretű fiókos tárolót. Másnap várt még ránk egy második kisebb méretű tároló. Elhatároztuk, hogy meló után összerakjuk és rendezgetjük a szobát. Zsunak vissza kellett szaladnia Tatabányára, de természetesen én nem bírtam magammal, így előkészítettük az "alapanyagokat" és nekiálltam egyedül összerakni a fiókokat. Amkikor elkészültem a fiókokkal Zsu még sehol nem volt... éshát ismertek... nehogymá' megakadjon a munka... 😁 Elkezdtem matekolni, hogy hogyan tovább?...

Minden elemet úgy forgattam az asztalon és a kanapén, hogy megfelelő módon hozzá férjek. Mire Zsu hazaért, gyakorlatilag már csak össze kellett illeszteni az elemeket és bedobálni a fiókokat. A munka 80%-t sikerült megcsinálnom teljesen egyedül. Nagyon büszke voltam (és vagyok) magamra, mert attól függetlenül, hogy csak egy kis tárolóról volt szó, számomra ezeket a fa elemeket pakolgatni, forgatni és csavarozni ülve nem volt egyszerű. Amíg Ti ilyen esetben álltok az asztal mellett és fentről tudtok erőt kifejteni, ezt nekem sokszor a fejem felett kellett megtennem. Szóval akármennyire is büdös az öndícséret... Igencsak vállon veregettem magam. Nade nem ez az apropója a mai írásomnak (csak nem akartam néhány sorral letudni).

A mai írásom fő oka az, hogy a holnap (szeptember 5.-én) hosszú várakozás után végre kezdetét veszi Budapesten a Steps utazás. Az elkövetkező hetekben minden kedden és csütörtökön 2-2 órás intenzív terápia vár rám. Ez lesz az első ennyire intenzív dolog így kíváncsian várom, hogy fizikailag mennyire fogom bírni és a 20 óra milyen hatással lesz rám. Sajnos a csontritkulás előrehaladottsága nem engedi, hogy a kiszemelt "Lokomat" névre hallgató robotra felrakjanak, de szerencsére elég bő a paletta amiből választhatok, így a legmegfelelőbb terápiás módszert fogjuk választani. A lábaim és törzsem mellett a karjaim is elég nagy szerepet kapnak majd. Amennyiben lehetőség lesz rá, akkor képekkel, esetleg rövid videókkal jelentkezem, hogy részesei lehessetek a csoda ezen részének is. Hatalmas hálával tartozom mindazoknak, akik lehetővé tették számomra, hogy ne kelljen még hónapokat/éveket várnom amíg az anyagi keretet összerakom. Külön köszönet Csalló Mónikának, aki fejébe vette, hogy mindent megmozgat azért, hogy segíthessen. Annak ellenére, hogy Zsuzska mondta neki, hogy elég hajthatatlan vagyok segítségkérés terén, Ő addig csűrte-csavarta a dolgokat, amíg megtalálta a módját, hogy rábólintsak arra a kezdeményezésre aminek a következménye a holnap induló csoda.

Amennyiben holnap este lesz még energiám akkor mindenképpen beszámolok Nektek az élményekről. Azt nem ígérem, hogy bő lére eresztem majd, de nem maradhattok ki abból amit Nektek köszönhetek!

🤗 Folytatása következik... ☺️