2025 eleje és az a bizonyos 15. Spinraza kezelés

Eltelt (akarom mondani elrohant) az év első 3 hónapja ami ismét elég tartalmasra / mozgalmasra sikeredett. Az elmúlt időszakban mindenből kijutott, de főként a mozgás dominált, ami mára már életformává vált. Nagyjából az van, hogy nem tudjuk elképzelni a szerdákat és vasárnapokat a Csobbanó uszoda - és legénysége - nélkül. Fix pont lett, pedig kezdetben irtó nagy fájdalom volt - na nem fizikailag - hajnalban azért felkelni, hogy elfáradhassunk, majd a leúszott néhányszáz méter után helytállni a munkában is. Ezzel a szerdák irtó hosszúak lettek, illetve a vasárnap reggeli hosszú pihik is megszűntek... De hát valamit valamiért, nemde? 🙃

Tavaly decemberben sikerült először elérnem egy sok-sok hónappal korábban kitűzött célt, az 1000m leúszását. Ez akkor egy óriási érzelmi löket volt ami egy újabb elhatározást szült meg a fejemben. Arra gondoltam, hogy az idei egyik cél az, hogy minden hónapban egy alkalommal legyen meg az 1000m.

Mint korábban sokminden, ez is nagyon hamar megdőlt. A januárt sikerrel vettem, mert az utolsó adandó alkalmat kihasználtam és összelapátoltam 1100m-t... Óriási boldogság volt, hiszen az évet az első hónapban egy rekorddal kezdtem, de... itt jött a fekete leves, ugyanis másnap ledöntött valami genyó kór, ami láz, köhögés és minden "jóság" társaságában talált be, így úszás szempontjából a február kb. KUKA lett 🫣

Természetesen az ilyen csúszás nem megengedett nálam fejben, így a kiesett februári 1000m-t márciusban duplázni kellett, de... becsúszott némi hiba a gépezetbe... Köszönhető részben a vezérhangyának a fejemben, illetve Kapinak a Csobbanó egyik uszodamesterének, aki rendszeresen érdeklődik az éppen aktuális teljesítményem felől... Egy elejtett mondat életre kelt, aminek a lényege annyi, hogy "minden szerda 1000m-es legyen. Persze ez nem egy egyességként hangzott el, de elég volt ahhoz, hogy mozgásba lendítsen valamit a fejemben, aminek az eredménye az lett, hogy márciusban az összes szerda 1000m (szuri előtt 1100m) uszással zárult. Ami ugye a korábbi célkitűzés alapján annyit tesz, hogy úszás ügyileg én már a májusi célt is letudtam... Azt, hogy meddig tart ez a hullám, még a jövő zenéje, de határozottan elégedett vagyok a teljesítményemmel.

És akkor essen szó a várva várt 15. Spinraza injekcióról is. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy az ezt megelőző 2 tűpárna effektus miatt teljesen nyugodt voltam, de nyilván a cél felülír vagy a háttérbe szorít gyakorlatilag mindent ami esetleg nehézkes vagy negatív töltetű érzéseket kelt bennem.

Mivel a tavalyi utolsó beadás eléggé megviselte a derekamat és annak hatására kiesett jópár alkalom úszás, így most kellően eldurrant az agyam és múlt szerdán az injekció előtti nap megúsztam az idei 2. 1100m-t. Ez annyira nem volt szerencsés a kórházi RULM teszt vonatkozásában, de olyannyira jól esett minden karcsapás, hogy nem volt megállás 😜

Elhatároztuk Zsuzskával, hogy most teszünk egy próbát annak érdekében, hogy lazább legyen a derekam. Szerda este és a kórházban közvetlenül a szúrás előtt áttekergettük a derekamat és igyekeztünk nyújtani, illetve lazítani.

Egyelőre nem tudni, hogy minek köszönhetően, de a 2. szúrás nagyon gyorsan célt ért, így pillanatok alatt végeztünk és jöhetett a pihenés. Nagyon jól éreztem magam azután is, hogy az érzéstelenítő hatása elmúlt, így a szúrást követő 4. órában elindultunk haza. Természetesen ilyenkor a para bennem van, hogy milyen lesz a hazaút, de masszív meglepetés következett. Gyakorlatilag azon kívül, hogy éreztem, hogy le van ragasztva a szúrás helye és a genyó ragtapasz húzta a pihéket a hátamon más rosszaságot nem tapasztaltam. Olyannyira nem, hogy széndékosan próbáltam "inzultálni" a szúrás helyét (persze nem durván) az ülésnek nyomva a derekamat, de sehol semmi... Majd amikor haza értünk és elfeküdtem, meglepő módon nem szakadt szét a derekam. Ráadásul éjszaka az ágyban forgolódva sem jött elő semmi probléma.

Annyira rendben volt a szúrás helye és annyira rendben voltam én is, hogy vasárnap nem maradt ki az úszás sem. A hűs víz kifejezetten jól esett a derekamnak. Az egyetlen dolog amit éreztem, az egy kis rövid ideig tartó húzódó érzés az első néhány hossz közben, de aztán ez is elmúlt. A vasárnapot nem toltam túl, így "csak" 400m-t úsztam, de...

Jött a ma reggel és behúztam az idei újabb, szám szerint az 5. 1000m-es alkalmat. A kitűzött céljaim túlteljesítése mindig plusz erőt ad, így egy hatalmas kérdőjellel lebeg a szemem előtt egy nagy kérdés. Vajon mit tartogat még ez az év? 🤷‍♂️