2024 története

Pontosan egy éve jelentkeztem utoljára, de olyan gyorsan szaladtunk át 2024-en, hogy szinte egy szempillantásnak tűnt. Nagyon sok dolog történt, brutálisan sűrű volt az év. Rengetegszer volt szándékomban, hogy írok, de az ihlet és én valahogy teljesen külön utakon jártunk, muszájból meg nagyon nem megy. Ezért ez az iromány most elég hosszú időn keresztül készül.

Az egészet ott kezdem, hogy év elején nagy szerencsénkre újra kinyitott az oroszlányi Csobbanó uszoda. Aminél csak nagyobb szerencse, hogy akadálymentes az épület és van beemelő a medencébe, ennek köszönhetően nem kellett az 1-1,5 úszás miatt el autókáznunk minden hétvégén Győrbe. Amennyire imádtam a győri Aqua Sportközpontot annyira pozitív élmény a Csobbanóban úszni. Amellett, hogy közel van, a személyzet olyannyira segítőkész, hogy ennél a csapatnál jobbat nem is kívánhatna az ember. Tényleg az az érzésünk, hogy ott állnak mellettünk és azt nézik, hogy mire van szükségünk. Nyilván ez túlzás, de tényleg ezt érezzük, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat. Szóval innen is hatalmas köszönet minden Csobbanó dolgozónak!! 🤗 A dolgohoz hozzá tartozik még extrában, hogy szerencsénkre a Coloplast (a cég ahol dolgozunk) az uszoda újranyitását követően az úszást is bele vette a támogatott sportok csoportjába, így az utiköltségen és az általunk bele rakott energián kívül másba nem kerül a heti két úszás edzésünk.

Ez időben és anyagiakban is nagy könnyebbség 😊 Ennek fényében végre a közelbe járhattunk úszni ami minden tekintetben felemelő. Főként azért, mert a heti 1 alkalmat megduplázhattuk aminek elég hamar meg is lett az eredménye. Rövid időn belül erősödtem annyit, hogy egyik napról a másikra elő jöhettem Zsuzskának egy újabb "mérföldkővel", mégpedig azzal, hogy a teljes arcmaszkot lecserélném úszószemüvegre. Mint már oly sokszor, ezzel a felvetésemmel is megleptem és picit félt is, hogy "Na ebből mi lesz?", de mint mindenben, ebben is teljes mellszélességgel mellém állt és tettünk egy próbát. Ez valójában végül nem próba, hanem új felállás volt, mert a maszkot azóta nem használom.

A sok mozgásnak köszönhetően izgatottan vártam 2024. márciusát, ugyanis ekkor volt esedékes a következő Spinraza szuri. Ezt még (utoljára) a SOTE-ban kaptam meg, ugyanis az osztály átköltözött a Szent Rókus Kórházba. Arra számítottam, hogy a sok mozgásnak köszönhetően kicsit barátibb helyzetben vannak a csigolyáim, így a szuri pikk-pakk meglesz és ... Persze, hogy nem 🤣 Hogy is gondolhattam ilyet? Az eddigi legnagyobb küzdelem volt (ekkor még nem tudtam, hogy mi lesz novemberben... de ennyire nem szaladnék előre). Időben nem tudom mennyit dolgozott A Doki, de a végén csak annyit mondott, hogy próbáljam meg elfelejteni azt a napot. Amire természetesen annyi volt a reakcióm, hogy a cél a fontos... az út (jelen esetben a rengeteg szúrás) csak másodlagos. A hátam regenerálódásáról készítettem egy fotó montázst, de ezt jobbnak látom nem közzé tenni. Hozzá teszem tényleg nem siránkozom miatta, csupán igyekszem átadni, hogy mi is zajlott ott és akkor.

Szóval a körülményeket leszámítva a 12. adag szuri bennem volt (ez volt a lényeg), így indulhatott az építkezés.

Mondhatom, hogy a várakozásoknak megfelelően haladtam, ugyanis az úszás alkalomról alkalomra egy jobban és jobban ment. Relatív rövid idő alatt elértem, hogy a 25m-es medencét 1 levegővel úsztam le, így faltól falig közlekedtem. Persze erre mondhatnák a laikusok, hogy nagy dolog arra a pár másodpercre bent lehet tartani a levegőt... Nade az én tempóm kicsit sem átlagos. 2 perc fölött kezdtem még a maszkos úszkálást, aztán a szemüveges hosszok egyre jobbak lettek, így az 1:50 körüli idők már időnként megvoltak 1 levegővel. Természetesen húzott előre a dolog, így jelenleg ott tartok, hogy 1:14 a legjobb időm, így a fejlődés egyértelműen látszik.

Az úszáson kívül a vízben rendszeresen nyújtok és erősítek is. Kezdetben fél-fél kilós súlyok voltak a bokámon, azokkal végzek különböző mozdulatsorokat, így egész komplex módon át tudom mozgatni magam. A fél-fél kilós súlyokat idővel 1-1 kilóra cseréltem.

A fejlődésem természetesen köszönhető még Izának, aki tavaly október óta segíti és nyomonköveti a táplálkozásomat. Neki köszönhető, hogy a súlyom elindult a megfelelő irányba anélkül, hogy az erőnlétem visszább esne. Mindenre oda figyel és ha kell, módosít valamit, hogy megtalálja a számomra legmegfelelőbb étrendet. Ezért nagyon hálás vagyok Neki!

Az idei év csodája, hogy rátaláltunk Ágira a gyógytornászomra, aki hetente gondoskodik arról, hogy a kellő mozgás meglegyen szárazföldön is. Hihetetlen, hogy milyen kis fortélyokat talál ki és rendszeresen újabbnál újabb feladatokkal áll elő. Iszonyatosan kreatív a munkájában és maximálisan figyelembe veszi azt, hogy mire vagyok képes és mi az, amivel feszegetheti a határaimat. Amellett, hogy nagyon jó gyógytornász, a manuál terápiában is otthon van, így a regenerációban is segítségemre tud lenni. Alig várjuk a gyógytornás napokat, ugyanis a személyisége is csudijó, így a hetünk fénypontja amikor itt van.

Sajnos az évben esedékes 2 hátralévő injekció sem sorolható a legjobbak közé, de természetesen ez sem tántorít el semmitől. Az eredmények magukért beszélnek, így csak előre nézek és vállalok mindent ami az út során velem szembe jön.

A nyári, számszerint 13. injekció kicsit érdekesre sikeredett, ugyanis az előre tervezett időhöz képest 1 héttel előrébb hozták a nyári szabadságolások miatt. Ez alapvetően nem is lett volna annyira érdekes, de ez most nem egy "alapvetően" eset volt 🙃 Aznap utaztunk volna le a Balatonra amikor az injekció miatt be kellett feküdnöm a kórházba, így egy napot csúsztatnom kellett a fogalalásunkat. Szerencsére partner volt benne a Hotel, így július 5-ről át tettük július 6-ra az érkezést. Ez optimista vállalás volt részünkről, dehát na... Nehogy már a "sors" irányítson... Majd mi irányítunk 🫣

Ami nehezítő körülmény volt még, hogy Zsuzska egy szerencsétlen mozdulatnál meghúzta a derekát, a kezelés előtti napon. Imádjuk halmozni az élvezetet, ígyhát egy újabb nehezítő körülmény, hogy július 4.-re a Budapest Parkba volt koncert jegyünk a Budapest Bár koncertjére Ritával és Ildivel karöltve, amit nyilvánvalóan nem lehetett kihagyni, így egy erősen átbulizott (már amennyire Zsu dereka engedte) este után kb éjfélre hazaértünk, majd hajnalban ébresztő és gyí a kórházba... Természetesen álmos is voltam, illetve a RULM teszten sem úgy teljesítettem ahogy korábban, hiszen az előző estét végig csápoltam, de megbeszéltük a kórházban a gyógytornásszal, hogy a teszt eredménye az "egy valami" az igazi mérőszám a mindennapjaink minősége, amire meg nem lehet panasz... 🤷‍♂️

Egy frissen szúrt és egy meghúzott derékkal érkeztünk le Füredre, ami amolyan rehab nyaralás volt, ugyanis kb a Tagore és a Hotel között ingáztunk a teljes ottlétünk alatt. Szerencsére nyugis volt mindkettőnk dereka, így annyira nem árnyékolta be a nyaralást, szóval minden szépen összeállt... Huhhh ez is megvan és ettől csak erősebbek vagyunk!

Természetesen a mozgás és minden egyéb mellett az élet nem áll meg, így a munka mellett dübörög a suli is, ahol azt kell mondjam elég derekasan sikerül helytállnom. Még akkor is ezt mondom, ha az öndícséret annyira nem fényes 🙃 Pont most az ünnepek alatt beszélgettünk unokatesómmal, Judittal, hogy az ember szépen teszi a dolgát, folyamatosan darálja be a soron következő dolgot amit célul tűz ki, de ebben a rohanó világban valahogy elmarad a vállon veregetés saját magunktól. Igenis álljunk meg egy pillanatra és dicsérjük meg magunkat azért amit letettünk az asztalra. Legyünk elégedettek magunkkal. Szóval igen, elégedett vagyok azzal ahogy haladok előre ezen az úton is. Sokszor kicsit kaotikus az ami a fejemben van, de már nincs sok hátra... Jelenleg 1 vizsga választ el attól, hogy az 5. félévemet is sikeresen lezárjam és a célegyenesbe forduljak.

A soron következő, számszerint a 14. injekció novemberben várt rám, aminél őszintén szólva nem tudtam, hogy mire számítsak. Valahogy az az érzésem, hogy rossz szériában van a tű 💉😂 Más magyarázat nem lehet... Az én derekam olyan mobilis mint valami marionett bábú amikor elengeded a damilt szépen összehajlik... A Doki számtalan szúrást csinált már, tehát gond ott sem lehet... Így a bibi tuti a bűben van. Rendesen túlórázott rajtam mire célt értünk. Ráadásul szegény Zsu is bent maradt a második körben. Ő segített tartani engem. Nagyon sajnáltam, mert egyáltalán nem bírja az ilyesmit annak ellenére, hogy nem látott a szúrkálásból semmit, csak érezte rajtam a fájdalmat, amit természetesen igyekeztem bent tartani. Nyilván ez nem mindig sikerült, de az igyekezetemmel nem volt gond. Megmondom őszintén, hogy számolni szoktam a szúrásokat, de most valahol félúton abbahagytam. A lényeg megint az volt, hogy sikeresen megkaptam az újabb adagot.

Eljött az év vége, brutálisan fáradtan de emelt fővel vettük az akadályokat amik elénk kerültek így nagyon nagy elszántsággal és egyre nagyobb energiával vágtunk bele a szerda reggeli úszásoknak. Ahogy említettem korábban heti kétszer járunk úszni amiből az egyik a régi tendenciának megfelelően a vasárnapi nap, de a másik szerda reggel munka előttre van beiktatva. Ilyenkor rendszerint már nyitásra próbálunk érkezni a Csobbanóba és 1-1,5 óra úszást követően megyünk dolgozni.

Így volt ez december 18.án is amikor is beérett egy év elején kitűzött cél. Amikor sikeresen áttértem a maszkról az úszószemüvegre és elkezdtem érezni, hogy erősödöm ekkor a szokásomhoz híven bevillant egy kép... Ez a kép nem volt más, mint hogy még ebben az éven szándékozom leúszni 1000m-t, ami az oroszlányi medencében 40 hossz... Volt már néhány alkalom, amikor meg akartam próbálni, de még nem éreztem magamban az erőt. Ahogy teltek a hetek, egyre többet úsztam, a lábmunkám javult, éreztem, hogy közel a mérföldkő. Néhány hete az egyik Csobbanós dolgozótól kölcsön kaptam egy vízálló mp3 lejátszót ami pont nála volt amikor úszni voltunk és felajánlotta, hogy kipróbálhatom. Neki nagyon sokat segít az úszásban. Megnyugtatja amikor túl tolná és motiválja amikor éppen csökkentené a beletett energiát. Mondanom sem kell, hogy Zsu mondta, hogy még aznap nézzek körül és szerezzek be magamnak egyet. Így is tettem, így a következő alkalommal már a saját válogatásom motivált az úszás alatt. Ez a zenehallgatás annyira jó hatással van rám, hogy a már említett december 18.-i úszás olyannyira összeállt, hogy meglett a hónapokkal korábban megálmodott cél és leúsztam az 1000m-t.

Összességében nagyon sikeresnek mondhatom az elmúlt évet ami többé kevésbé a terveknek megfelelően alakult! Nem sikerült volna semmi sem Zsuzska nélkül aki a lehető legjobb és legstabilabb hátteret biztosítja számomra amiért nem tudok elég hálás lenni neki.

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! Kívánom, hogy 2025 hozzon számotokra fejlődést, sok mosolyt, nevetést és minden jót amit szeretnétek! Arra buzdítok mindenkit, hogy merjetek nagyot álmodni, a nagy álom eléréséhez pedig tűzzetek ki kis mérföldköveket. Legyetek lelkesek és kitartóak! Megéri!

Korábban ígértem, hogy sűrűbben fogok jelentkezni... Ha az ihlet utolér és az időm engedi, akkor ezt igyekszem betartani a jövőben 😃🙃