4. töltő mínusz 1 nap

Holnap délelőtt megkapom az utolsó töltő Spinrazát. Van bennem némi izgalom tű ügyben, de azt hiszem félre lapátolom a problémás gondolatokat és zöld sínre irányítom a dolgokat.

Az elmúlt hónap nem volt olyan intenzív edzés szempontjából, mint azt terveztem. Ennek elsődlegesen az az oka, hogy ez a baromi meleg igencsak megviselt. A lábaim vizesedtek, dagadtak. Ilyenkor nem esik jól tekerni sem, mert közben fokozódik a vizesedés.

Ettől függetlenül az élet és a fejlődés nem állt meg. Természetesen amikor úgy éreztem magam, akkor tekertem, súlyzóztam, TRX-eztem, volt, hogy a fényképező monopodját hívtam segítségként. Egyszóval mocorogtam. Sőt ebben az időszakban sikerült végre elérni, hogy cipőben tekerjek. Ez korábban nem ment. Az első próbálkozások még csak arról szóltak, hogy néhány perc ment cipőben, de a többi cipő nélkül, viszont néhány napja sikerült végig tekerni fél órát cipőben. Szóval a változás érezhető 😊

A napokban kibérelnem egy masinát ami segít nyújtani a térdeimet. Sajnos a sok ülésnek köszönhetően nem nyúlnak ki teljesen, amit muszáj orvosolni. 2 hétig lesz nálam a ketyere. Ez alatt remélem jól megdolgozza a szalagokat, hogy engedjenek. E mellett nagy fába vágtuk a fejszénket. Egy kedves SMA-s sorstárs ajánlott a figyelmünkbe egy úgynevezett állítógépet, ami számára nagyon hasznos. Természetesen utána is mentem a témának és meg is találtam a számomra megfelelő gépet. Mondanom sem kell, hogy a kezdetlegesen kitűzött maximum ár duplájáért találtam meg... 😂 A hét elején el is mentünk Győrbe megnézni és kipróbálni a gépet. Ha minden jól halad, akkor jövő héten el is tudjuk hozni. Persze, hogy minden tartalékunkat meg annál még többet is felemészt, de nincs mi tenni, most egyetlen cél lebeg a szemünk előtt.

A mai facebook postomhoz tartozom egy kis kiegészítéssel. A dolog visszanyúlik az elmúlt évekre. Sokan tudjátok, hogy nagyon szeretem a modellezést. Ez magában foglalja a reptetést és a hozzá tartozó bütykölést, építést is. Az utóbbi időben kicsit visszább esett a lelkesedés, illetve inkább az aktivitás. A lelkesedéssel valójában nincsen gond. Az ok nagyon egyszerű. Az SMA miatt egyre fáradékonyabb voltam ami azt jelentette, hogy már-már nyűg volt a hobbymmal foglalkozni. Nyűg volt a helikoptert emelgetni, az asztalon pakolászni, csavarozni, fúrni-faragni. Bevallom néhányszor megfordult a fejemben, hogy abbahagyom és eladok mindent, mert hatalmas harcokat vívtam odabent.

A tavalyi év nagyon nagy harca a régi repülőm újjáépítése volt. Nem azért volt ez harc, mert nem akartam megcsinálni. Pont az ellenkezője. Iszonyatosan akartam, hogy újra a levegőben lássam a gépet, de tisztába voltam vele, hogy 2-3 perc munkálkodás után annyira elfáradok, hogy a szerelést abba kell hagynom. Mindezt olyan munkafolyamatokban mint pl.: a fa bordák tervezése, vágása, csiszolása, ragasztása. Ment a matek fejben, hogy mit? mikor? hogyan? Sokszor meghaltam a folyamat közben, de csak-csak meggyőztem magam, hogy nem lehet itt a vége. Meg kell csinálnom, mert ha feladom, az nem én vagyok... Megcsináltam!

A kész gép magával hozta azt is, hogy olykor-olykor kimentem reptetni. Ami együtt járt a társasággal, közös reptetésekkel. Egy ilyen közös reptetés során volt szerencsém reptetni egy nagy benzines gépet, ami meg is fertőzött. Sikerült is szereznem egy gépet ami összeszerelésre várt. Tudtam, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, de a hév annyira elkapott, hogy félre tettem az ismert problémás dolgokat. Miután beszereztem minden szükséges motyót a géphez, neki láttam a szerelésnek. Természetesen mint ahogy várható volt jött is a pofon. Pár perc bütykölés után annyira elfáradtam, hogy pakolás... Irány fel a szobába pihenni... Eleinte egész jól viseltem, de néhány alkalom után rösteltem szólni Zsuzskának, hogy lemennék szerelni, mert a kb 5-10 perc előkészület után jött 5 perc szenvedős ténykedés utána pedig jött a segítség kérés az elpakoláshoz. Tisztában voltam vele, hogy Zsu nagyon szívesen segít, de... Ez ebben a formában nem volt kerek számomra. Rendszeresen fejben volt, hogy haladnom kellene az építéssel, de nem tudtam rávenni magam, hogy lemenjek "szenvedni".

Aztán 2 hónappal ezelőtt elindult egy új fejezet. Jöttek a szurik, elkezdtem erősödni, elkezdtem elhinni, hogy van feljebb. Ma reggel Zsuzska lefeküdt aludni, én pedig félve ugyan, de nekiálltam a gépnek. Gondoltam elszórakozom kicsit... mondjuk délig... aztán majd 3 körül ébresztem Zsu-t. Nem mondom, hogy kapkodtam, de azért végig bütyköltem a délelőttöt... Akarom mondni... 3 után azt vettem észre, hogy Zsu felkelt és én végig bütyköltem gyakorlatilag 5-6 órát. El sem tudom mondani mekkora boldogság ez, hogy végre ismét tudok foglalkozni a hobbymmal anélkül, hogy szenvedésként élném meg.

Huhh, nem gondoltam, hogy ennyit írok, de nem tudtam fékezni az ujjaimat. Szóval a mai teszt egy valamiféle erőpróba volt, aminek az eredménye az, hogy jobban bírom. Ha elfáradok, hamarabb regenerálódom és képes vagyok folytatni.

Köszönöm, hogy továbbra is velem tartasz!!