2 azaz kettő év

Elképesztő ütemben rohan az idő. Pontosan ma 2 éve kezdődött egy olyan utazás amit korábban elképzelhetetlennek tartottak (én nem… én biztos voltam benne, hogy lesz ilyen, csak türelmesnek kell lennem).

Nagyjából percre pontosan 2 éve ilyenkor történt az első szúrás, ekkor kezdődött a kaland. Ezekben a percekbe még fogalmam sem volt róla, hogy a lumbálás mit is jelent? Mennyire lesz szenvedős a kezelést követő néhány óra - néhány nap? Igazság szerint akkor is részletkérdésnek tartottam, és ez mára sem változott. Bármi kellemetlenséget hajlandó vagyok a cél érdekében elviselni és átélni, ugyanis semmi nem lehet rövid távon annyira rossz, mint egy tartós lejtmenetet átélni hosszú távon.

Az elmúlt időszakban teljesen átértékeltem az időt több szempontból is. Először is kb észre sem vettem, hogy ez a 2 év ilyen gyorsan eltelt. Korábban azért úgy tartottam, hogy ez a 4 hónapos periódus ami az injekciók között eltelik, azért nem túl rövid. Ehhez képest olyan ütemben haladunk előre, hogy csak kapkodom a fejem. Hamarosan jön a 10. Erre az érzésre rátesz még egy lapáttal az egyetem. Természetesen egy kis túlzással ugyan, de még csak “nemrég” kaptam meg az SMS-t amiben a felvételemet közölték, és már csak néhány vizsgányira vagyok attól, hogy lezárjam az 1. évemet.

Az utóbbi időben elcsendesedtem az írások és fényképek posztolása terén, erről egy kicsit írok, hogy miért is történt. Legutóbb a 9. injekció utáni napon jelentkeztem, ahol leírtam, hogy mi minden gátolt kb tavaly augusztustól folyamatosan. Sajnos a rend csak mostanra kezd helyre állni, ugyanis a tüdőgyulladás után még elég hosszú ideig nagyon köhögtem és a folt a tüdőmről sokára múlt el (néhány hete voltunk kontroll RTG-n ahol végre azt olvastuk, hogy minden OK). Mivel nem voltam 100%-os, ezért inkább visszább vettem, hagytam időt a tüdőmnek a regenerálódáshoz, hiszen levegő nélkül nem megy.

Ezek mellett még a mindennapok is összeborultak, munka és suli terén. Sajnos az egyetemen ez a félév jónéhány hét online oktatással telt a brutál rezsi árak miatt. Sokan szeretik az online oktatást, de nekem sajnos egyáltalán nem jött át. És itt nem a tananyagra gondolok, hanem az érzésre. Egyszerűen hiába ültem le tanulni, vagy legalább egy kicsit foglalkozni a dolgokkal, kb másfél hónap 1:1-ben kiesett. Ennek köszönhetően most a félév vége kimondhatatlanul sűrű lett. Nyilván nem én vagyok az egyetlen akinek minden is összejön, de gondoltam ezt megosztom :)

Szóval az edzés, és az intenzívebb mozgás csak néhány hete tért vissza, ami a korábbi teljesítményhez és eredményekhez képest nem mondható túl pozitívnak, de…

Szerencsére ez a hosszú kiesés nem vetett vissza drasztikusan, sőt az edzések újraindulása nyomán azt hiszem kb ugyanott vagyok, ahol korábban voltam. Ami pedig az SMA természetét nézve határozottan jó, hiszen aktív mozgás nélkül sem váltottam mélyrepülésbe. Szóval az amit a “Dobsa - Spinraza” páros összehozott az elmúlt 2 évben az nagyon úgy tűnik, hogy igenis említésre méltó, hiszen teljesen szembe megy azzal amit az SMA-val kapcsolatban korábban megalapozottnak tartottak.

Rövid távú terveim közt szerepel visszaülni a nagy szobabicóra, csak előtte a kéz görcsölésemet kell kiküszöbölni amin erősen rajta vagyok. A kiesett időszak miatt amellett, hogy a lábam vígan bírja a tekerést, a kezem néhány perc után elkezd görcsölni. Rendszerint a jobb tricepszem bajlódik, valószínűleg intenzívebben támaszkodom a jobb kezemen. Ami érthető, hisz jobbkezes vagyok, az az erősebb. Ez a kis gixert igyekszem minél előbb helyre tenni és indulhat a Toure de Hongrie Szoba szakasza :)

Nagyon remélem (és persze ez így is lesz), hogy a vizsgaidőszakot letudva végre újra be tudom gyújtani a rakétákat a következő (július 21.) injekcióig és az azt követő időszak már újra a sűrű edzésekről, sűrűbb posztokról fog szólni.

Továbbra is köszönöm Nektek, hogy nyomon követitek az utamat és rendszeresen érdeklődtök a kezeléssel kapcsolatban. Tényleg jól esik!

Szép hosszú hétvégét kívánok :)